Mostanra már talán világos, hogy jelenlegi életemet, eléggé meghatározza a pozitív gondolkodás, és a “titok” módszer használata. Sokan, és sokfélét írnak erről a neten. Én csak a saját tapasztalatimra tudok támaszkodni.

Nekem sokat segített, hogy megváltoztattam a gondolkodásmódomat szinte mindenről. Na, nem ment ezt úgy csak egyik nap még depressziós voltam a másik nap már mosoly ült az arcomon, hanem szépen lassan haladtam előre, és közben láttam az eredményeket. Mára már elmondhatom, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élek és ezt a szemléletváltásnak köszönhetem. Közben azért más módszereket is magamévá tettem, ilyen például, hogy rendszeresen meditálok, hogy elvégeztem a reiki 1-2 tanfolyamat, ami megint csak azt mondom, hogy maga a csoda volt. Hogy végül mi is volt, ami ekkora erővel hatott rám, már nem kutatom, mert ez a 3 fő dolog lett életem mozgató rugója. Élő példaként állok mindenki előtt, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút. Nem csak a lelki dolgokra gondolok, hanem például a mindenkit érdeklő anyagiakról is. Hisz párom elvesztése után szabályosan a csőd szélére sodródtunk. Az első fél évben azt sem tudtam, hogy a következő hónapban mi lesz. Vajon elvesztem-e a lakást amiben élünk, vagy az autót? Megint csak itt jött a titok. Egyszerűen kértem, és aztán egyszerűen megkaptam, amit akartam. Hihetetlen volt! Persze csak utólag állt össze a kép!  Hihetetlen sok hitellel a hátam mögött, egyszerűen eldöntöttem, hogy én ettől megszabadulok, és kifizetem. Azt nem tudtam, hogy miből, nem tudtam, hogy hogyan, és azt sem, hogy mikor. Egyszerűen jött az elhatározás, majd elengedtem a gondolatot, és nem agyaltam a mikoron, és hogyon. Fél év múlva, amikor egyszer csak majdnem a semmiből kaptam egy hihetetlen összeg, és ráadásul bevezették a lakásokra a végtörlesztés, és ott álltam a bankban és utaltam a pénz a lakás és az autó hitelének totális kifizetésére, na akkor, de csakis akkor esett le, hogy, – Te ATYA ÉG! De hisz én ezt kértem! Onnan nem volt megállás. Na, most sem vagyok még gazdag. Tudom, hogy nem is leszek soha, de őszintén mondom, nem is akarok gazdag lenni. Tudom, tudom! Ez nem normális dolog! Sajna én már megtanultam mi az érték az életben, és azt pénzzel nem lehet megvenni. Bele is fulladhat mindenki a pénzbe, de életet, egészséget, boldogságot, stb. soha az életbe nem kaphat pénzért. Oké, kell a pénz az élethez, éppen ezért én csak annyit kérek, amennyi elég ahhoz, hogy kényelmesen megéljek. Lehet, hogy kishitű vagyok, lehet, hogy kisigényű. De eddig ez a módszer nekem bevált. Mindenem megvan, ami egy normális élethez szükséges, nem szűkölködöm. Tényleg bármit megvehetek, amit csak akarok, mert eddig mindig jött valahonnan rá pénz. Hol egy hirtelen jutalom, hogy a szüleimtől (akiktől pl. soha nem kaptam, mert nekik se volt), hogy nyertem egy sorjeggyel, hol kiderült, hogy állat nagy túlfizetésem van egy rezsiszámlán, amit visszautaltak. Szóval jön az a pénz, ami éppen kell, és érdekes módon, pont akkor amikor kell. Ezen én már egy picit sem csodálkozom.

Egy nagyon jó példa erre, hogy most a tavasszal eldöntöttem, hogy én a nyárra megveszek egy bizonyos műszaki cikket, ami úgy 120 eFt. Persze pénzem éppen erre nem volt, de hittem benne. Erre a szüleim, akiket szintén nem vet fel a pénz 1 héten belül közölték, hogy lejárt egy kisösszegű életbiztosításuk, és mivel semmi komoly tervük nincs a pénzzel, így segítenének kicsit nekem és a tesómnak, így mindketten kaptunk egy pénzmagot, ami éppen elég volt az általam hőn áhított dolgora. Hát ennyi! Azóta megvan a műszaki cikk, üzemel, és minden alkalommal ha bekapcsolom hálát adok a sorsnak és persze a szüleimnek is. Ez is csak egy példa volt a sok közül, és még sorolhatnám, majd szép lassan fogom is.

A lényeg, hogy az ember soha ne veszítse el a hitét. Főleg saját magában! Lehet, hogy ez önző dolog, pedig nem is! Mindenki egy-egy hitetetlen csodálatos, egyedi és megismételhetetlen lény. Csak hát ezt sokan nem hiszik el magukról, vagy igen, akkor csak igen rövid időre és sokszor megfeledkeznek róla. Én úgy gondolom nem hangzik nagyképűségnek, de én elég sűrűn elmondom magamnak ezt a kis mondatot, ami erőt és önbizalmat ad. Sőt nem szégyellem a számomra fontos és szeretett embereknek is a elismerően a szemében mondani, egy kellő pillanatban. Próbáljátok ki! Megéri!  Na azért jól kell tudni kiválasztani, hogy kinek, mikor és milyen apróból csattantjuk el a mondatot, mert ha mondjuk soha nem ismertük el senki pozitív adottságait, akkor elsőre furinak tűnhet, a “csodálatos lény” vagy kifejezés, de lehet, hogy az is elég, ha valakinek elismerjük pl. az őszinteségét, vagy a fincsi sütijét, vagy az új frizuráját, mert a mai világba a sok irigység mellett ez igazán nagy dolog.